Olvastam a napokban egy szuper írást, hogy hogyan lehet a kezdő csomag a leggazdaságosabb, milyen pelenkákat vegyünk, hogyan-miből állítsuk össze a kezdő csomagot. Általában ez nagy dilemma az elején, főleg olyanoknál akik szeretnék is, elhatározás is van, csaképpen a barátnő/férj/anyuka lebeszéli őket.
Elég jól emlékszem a kezdeti „mi van ha nem válik be vagy nem fog tetszeni” típusú kérdésekre, a számtalan emailre, a telefonhívásokra, az első pánikra. Aztán látom a jelenlegi állapotot, amikor ezek az anyák már túlnőttek a félelmeiken, mernek kísérletezni, új pelenkákat kipróbálni, egyedit varratni. 🙂
Aztán eszembe jut, hogy bőszen hangoztatjuk, hogy a mosható mennyire gazdaságos, meg milyen szép mintákkal lehet kapni, meg milyen trendi, meg ez mennyire jó a babának! Persze-persze, csak nem vesszük figyelembe a „fanatikussá váló anyu” tényezőt és a pelenka már régen nem (csak) a babának jó, a készlet már abszolút nem gazdaságos, amikor négyszer teszünk rá új pelenkát, mert nem tudjuk milyen kedvünk van, mégsem békás hanem kacsás vagy kutyás, vagy nem is, inkább pöttyös hangulatunk van…
Vagy amikor a postás felhív telefonon és csak annyit mond, hogy jöhetsz… Akkor én már tudom, hogy megérkezett egy új minta, fajta, próbálnivaló.
Fokozhatjuk ezt ha esetleg beficcen egy rokonlátogatás, orvoshoz-védőnőhöz tipegés, barátnős fagyizás valami jó nyilvános helyen, jó meleg időben…
A nyár amúgy is a mutogatás időszaka. Elég egy csodaszép, limitált kiadású pelenka egy kis trikóval vagy egy egyedileg varratott fodros úszópelenka…
Vagy a fiús anyukáknak, mint én is, nézd csak mit találtam. 😀
A sort hosszan folytathatnám, de felesleges. Ezt csak az érti, aki moshatózik, aki beleesett a „csapdába”, akinek ez már régen nem a pelenkázásról szól, akinek összeugrik a gyomra ha új mintát dobnak piacra, aki éghetetlen vágyat érez, hogy olyan pelenka is legyen, ami még nincs…
Említhetném azt az anyukát, aki minden mosás után meghatottan nézi a száradó pelenkákat és rögtön ír is (minden alkalommal), hogy olyan szépek és egész nap el tudná nézegetni őket.
De ott a másik anyuka is, aki pár hónapja még félve vett pár darabot, mert mi van ha nem válik be, de azóta már szinte minden fellelhető márkából, fazonból van neki egy-egy darab.
Aztán ott a nagyi, aki alig várja már a születendő (reméli, hogy lány) unokáját, mert bőszen varratja neki a hibrid pelenkákat, hol Micimackós, hol királylányos mintával.
Mindig lehülyéznek engem is, amikor azt írom, hogy a moshatózás nem szenvedés, sokkal inkább szenvedély… 🙂
Szóval élcelődünk itt a hülyéken hetek óta, de mi is legalább akkora hülyék vagyunk, csak másképp. Ez már régen nem a pelenkázásról szól, mert amikor a gyerek szobatiszta lesz nem örülünk neki, hanem sírunk, hogy akkor most mi lesz a csodaszép pelenkáinkkal? 😉
Vágj bele, ne gondolkozz, nem fogod megbánni, ennyien azért nem tévedhetünk. 😉
Szép napot kívánok neked.
Zsuzsi
